Nyomtatás
Találatok: 1634

CÁKI PINCESOR Szabadtéri néprajzi múzeum
Cák, Gesztenyés (hrsz.: 1286)

Vas Megyei Értéktár része

A cáki pincék közvetlenül a falu mögött húzódó gesztenyésben, eszményien szép természeti környezetben, többszáz éves famatuzsálemek alatt épültek. A faóriások alatt a pincék olyanok voltak, mint a törpék viskói – írta Tóth János 1940-ben. A pincesorra Tóth János –akkor az Építési Minisztérium főmérnöke- hívta fel a figyelmet, és ő maga is fényképezett Cákon 1959-60-ban.
Cák falukutatását Percel Dénes végezte 1958-ban, a pincesor felmérését pedig Gazda Anikó 1962-ben. Akkor 33 épületet mértek fel. Közülük 22 boronafalu, 1 sövényfalu, 10 kőfalu volt. A kőpincék közül néhány már akkor zavarta az egységes képet, de az egész pincesor, az egész ősgesztenyés védelmét javasolták.
Később egyre több kőpince, majd nyaraló épült. A régi pincék fenntartása egyre nagyobb gondot okozott a tulajdonosoknak. Több épületet elbontottak, átalakítottak. Már-már veszélybe került a pincesor, amikor 1974-ben a védett épületek közül egy csoportban hatot a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága megvásárolt. Megkezdődött felújításuk, két évvel később pedig, a hegy távolabbi részéről két veszélyeztetett épületet telepítettek ide, a korábban elbontott pincék helyére.

A falu felől közelítve így a pincesor első nyolc épülete eredeti formájában felújítva, berendezve szabadtéri néprajzi múzeumként várja a látogatókat.
Még egy védett épülete van a hegynek. Nem messze a múzeumtól, a forrás szomszédságában áll. Régi formáját megtartotta, de zsúptetejét nádra cserélték.
Továbbsétálva a hegyen, a hétvégi házak, nyaralók között is bújnak meg régi emlékek. Még öt boronapincét találunk. Ezeket kisebb-nagyobb mértékben átalakították, de még őrzik régi jellegüket. Némelyiknek csak a zsúptetejét cserélték palára. Műemlékileg nem védettek, de tulajdonosaik őrzik elődeik örökségét.

A pincék leírása

A pincesorok építményei a telken kívüli bortároló építmények legősibb típusát képviselik. Egysejtűek, földfelszín felettiek. Tulajdonképpen bortároló kamrák, melyek a szőlő feldolgozására, a bor egyik szürettől másikig való eltartására szolgáltak. Pince szavunk ezt az épülettípust jelenti, ellentétben a földbe ásott vagy sziklába vájt változattal, melynek ”lukpince” a neve. A cáki pincék az 1800-as évek elején épültek. A legrégebbi 1778-ban készült. Faluk boronafal, gesztenye vagy tölgy gerendákból készült. Zsúpfedeles tetejük elől csonkakontyos, hátul lekontyolt ún. "farazatos". Gerincüket sározott zsúp fedi. Bejáratuk a rövid oldalon van, homlokzati bejáratosak. Csonkakontyos tetejük kinyúlik, előreugrik a homlokzat elé. Esővédett, munkavégzésre vagy megpihenésre alkalmas hely alakul ki így a bejárat előtt, melyet sokszor nagy, lapos kőlapokkal borítottak.
A pincék mennyezetét vastag gesztenyepadlók alkotják. A padlókat középen az épület tengelyében húzódó mestergerenda támasztja alá. A mestergerenda vége kinyúlik a bejárat fölé. Erre és a túlnyúló falgerendákra karvastagságú rúdfákat fektettek, megnagyobbítva ezzel a hegyi széna tárolására használt padlást. A múlt század második felében épült pincéken már nem nagyon volt mestergerenda, helyette inkább három födémgerendát alkalmaztak.
A falakat agyaggal tapasztották. A kiálló boronavégeket gyakran tapasztás nélkül hagyták, előfordult, hogy földfestékkel vörösre színezték.


Az épületek a pince és a présház funkcióját egyaránt betöltötték: itt préselték a szőlőt, itt tartották a bort és a gyümölcsöt.
A pincék feletti domboldalon a filoxéra az 1890-es évek elején kipusztította a szőlőt. A szőlő újratelepítése a hegy távolabbi részén történt, de feldolgozására továbbra is a régi épületeket használták. Szüret idején a gazdák szekereken szállították ide a leszedett szőlőt. A pincék feletti részt kaszálóként használták, ott ligetes gesztenyeerdők alakultak ki.
Az egykor nagy kiterjedésű gesztenyések napjainkra csekély méretűre zsugorodtak. Korábban emberi kéz pusztította a fákat, mára gombabetegség tizedeli. A műemlék pincék között lévő faóriások is a fertőzés áldozatai lettek. Hajdani nagyságukra levágott tuskójuk és néhány sziluettként meghagyott száraz fa emlékeztet. A hajdan virágzó szőlő-, bor- és gyümölcskultúrának a műemléki pincesor állít emléket.

Felújítási munkálatok

A Cáki Pincesoron, annak 1974-75-ös helyreállítása után nagyobb munkák 1996-ban a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága kivitelezésében történtek. Akkor megoldották az épületek
környékének vízelvezetését vele párhuzamosan pedig a talajjal érintkező faszerkezetek faanyagvédelmét. A legveszélyeztetettebb faszerkezetek fúrt lukas átitatást kaptak. Restaurálták az épületekben lévő préseket. Elkorhadt elemeiket megerősítették, kipótolták, talpgerendáikat sok esetben újrafaragták. Javították az épületek zsúptetejét. Részleges zsúpcserék történtek. Elsősorban az akkor legrosszabb állapotú épületeken (az első öt pincén) élek és kontyolt farazatok cseréjére került sor.

 

A következő helyreállítás 2000-ben történt. Akkor az utolsó három pince került felújításra.
Itt teljesen új zsúptetők készültek, új sározott gerincfedés alkalmazásával.
A munkák megrendelője a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, kivitelezője a szigethalmi Kemler Alpin Bau kft, ill. annak külső kivitelezője (Nagy Endre) volt.
A tetők állapota - főként az 1990-es években részlegesen felújítottaké – a XXI. sz első évtizedében rohamosan romlott. 2009-ben pályázati források reményében helyreállításuk
terveződött. A terv az utolsó három pincén gerincjavítást, az első ötön teljes zsúpcserét írt elő. A helyreállítás 2009. május 12-én engedélyt kapott.
A pályázat ügyeinek elhúzódása miatt a tervezett helyreállítás csak 2012. évben indulhatott meg. Ez a 2009-es engedély meghosszabbítását, ill. új engedélyezési eljárás lefolytatását tette szükségessé.
Az új terv a korábbival megegyezően az első öt épület teljes zsúpcseréjét, három épület sárzott ormozásának cseréjét írta elő.
Az épületek tetőszerkezetei jó állapotúak voltak, javításukra nem volt szükség. A helyreállítás során a pályázat elvárásainak megfelelően a területen pihenőhelyet alakítottak ki
rönkbútorok, ismeretterjesztő táblák és kerékpártároló elhelyezésével.
A kihelyezett elemek úgy kerültek elhelyezésre, hogy azok legkevésbé zavarják a műemlékegyüttes archaikus képét.
A helyreállítást Nagy Endre tervezte, kivitelezője az oszkói Hagyományos Házépítő Kft volt.

 A pincesor jelenleg szabadtéri néprajzi múzeumként látogatható.


Szent Péter és Pál római katolikus templom

1697-ben már Kőszegszerdahely filiája és ekkor már van egy leromlott temploma. Az egyházi birtokait az uradalom foglalta el. 1733-ban arról értesülünk, hogy a régi Szent Péter és Pál templomból már csak egy torony áll. 1757-ben még romladozó régi tornya látszik, de 1786-ban már sem temploma sem papja nem volt Cáknak.

1894. őszén Szombathelyi Hidasy Kornél megyés püspök szentelte fel a Szent Péter és Pálnak titulált katolikus templomot, amelynek tervezője Ludwig Schöne bécsi építész. A Kőszeg és Vidéke 1894. 47.02.2. számában így ír:"A templom munkálkodott: Schapfer Pál, Paller András, Lauringer János, Wilfinger József, Petán Mátyás, Tangl Adolf, Güntner János, Eberhard Sándor és Huber József, Gál József, Gruber Adolf, Lemke Károly.... A mellékoltár a czáki nők gyűjtésének eredménye, úgy a szép zászló is. Az egyházi ruhákat a szerdahelyi plébános szerezte. Az új csillárt pedig özv. Weiszenbeckné asszony Kőszegről ajándékozta..." Dr. Seregély István kőszegszerdahelyi plébánosi szolgálata (1974-1981) idején, a plébániához tartozó többi templommal együtt, a cáki templomot is felújították 1976-ban. Dr. Seregély István irányításával a KőszegszerdahelyVelem, Cák és Kőszegdoroszló lakói olyan időszakban újították fel a templomokat, amikor a hivatalos körök azokat feleslegesnek tartották. A templom legújabb felújítása pedig 2012 augusztusában fejeződött be.


Cáki kőfejtő

Cák községtől északra találjuk a már felhagyott kis kőfejtőt, gépkocsival is elérhető. A kőfejtőben nyert kőzetet sok környéki ház alapozásához, építéséhez használták fel.

A cáki Községi kőfejtő a Velemi Mészfillit Formációhoz tartozó Cáki Konglomerátum Tagozatot tárja fel, mely összecementált fluviomarin üledéket, elsősorban a paleozoikumban a zöldpala átalakulásából keletkezett márványt, mészfillitet, dolofillitet, dolomitot tartalmaz. A mészfillit-konglomerátum rétegek 200-500 méter vastagok. A kőfejtőben feltárt kőzetet kvarc- és kalcittelérek szabdalják, az ásványok elsősorban ezekhez kapcsolódnak.

Forrás: geomania.hu